Véget ért a bécsi diáktüntetés, amely társadalmi feszültségeket hozott a felszínre - de a hallgatók vajon tényleg a saját igazukat bizonygatták, vagy csupán egy jó bulit kerestek. Talán ők azok, akik egy társadalmi változást elindítanak? A tüntetőktől csak karácsony előtt pár nappal sikerült megszabadulnia az a Bécsi Egyetemnek, így 61 nap után véget ért a móka. Tény, hogy a kéthónapos sztrájk 1,5 millió eurós plusz kiadást jelentett. De ha nem így, akkor hogyan kellene ellent mondaniuk a jobb körülményeket, alacsonyabb díjakat és a tandíj vissza nem állítását forszírozó diákoknak?

 
Persze, jó kérdés, hogy fizetés nélkül működhet-e egyáltalán a felsőoktatás. Az is biztos, hogy ennél bonyolultabb a helyzet. Nem szeretnék a külsőből ítélni, de amikor a városban jártam, és az egyetemet is meglátogattam, könnyű volt rátalálni a tüntetőkre és az ellentüntetőkre is. Aki az első szinten téblábolt, az mind alteros fiatalokba ütközött. Ők - természetesen - ellenezték a tandíj visszaállítását, de emellett minden olyan dolgot is, mely nem nyújtja tálcán a diplomát. Volt azonban egy másik réteg is. A felsőbb emeleteken már megfogyatkoztak a falragaszok, kevesebb volt a falfirka (itt a másfél milla oka). És persze ki volt az, aki ellenezte a tüntetéseket. Tudjátok, az a karóba húzott, ámbár csinos lány, aki a boltban, szigorúan a kirakat szerint összeállított ruhadarabokat húzza magára. És láss csodát, a mellett álló srác is éppen hasonló szisztéma alapján öltözött fel, csak ő a kirakat másik végében találta meg az ideálisat.
 
Kérdéses az is, hogy a diákok valóban tüntettek, vagy talán csak egy jó bulit akartak szervezni maguknak. Nehéz eldönteni, hogy csupán a suhanc egyetemisták köre volt-e az, aki a tárgyalásos út helyett inkább önkényesen a pulpitust választotta. Talán éppen egy 68-hoz hasonló akció, és változás küszöbén álló diákság alakul ki éppen? Aki talán nem azt követeli meg az államtól, hogy az finanszírozza a jókedvűket, hanem csoportba szerveződve, éppen a mintegy 42 évvel ezelőttihez hasonló törést, gyökeres változást idéz elő a társadalomban?
 
Ki dönti el, hogy beengedjük-e a szegényebbeket az egyetemre? Folytatódjon talán a dolog a mai mederben, ahol a kiválasztottak aprócska köréből termelődik ki a következő überművelt, diplomát talán meg sem érdemlő generáció, aki mintegy vérfertőző csoport módján élteti magát. Ahogy azonban a családalapításnál is, itt is szükség van a friss vérre. Adjuk tehát meg mindenkinek az esélyt? Azért ez sem olyan egyszerű! Kinek volna ugyanis kedve az egész társadalomból a tehetségeket keresni: hát kevesek teszik meg ezt a szívességet. Nem szívesség, hanem öngyilkosság azonban az, ha mindenkinek felajánljuk a lehetőséget. Egyenlő bánásmód kell, de hogyan?
 
Hiába mondta azt a bécsi rektor, hogy itt a finanszírozás kérdése a legégetőbb, ennél többről van szó. Társadalmi feszültség nyugszik a dolog mélyén - szerintem. Persze, amikor már az oktatás a múlt héten elkezdődött az intézményben, akkor még mindig volt, aki a „Mozgalom él” feliratú cetliket osztogatott. Él is, de nem csak Bécsben, hanem mindenhol máshol is.

A bejegyzés trackback címe:

https://szamarpad.blog.hu/api/trackback/id/tr611665667

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BenHun · http://www.butitimes.hu 2010.01.12. 22:09:58

Tetszik ez a poszt, csak kicsit felületesnek tűnik. Elég merész vállalkozás párhuzamot húzni a 68-as és a mai generáció között, de ha már belemegyünk, akkor fejtsük ki jobban. Egyébként (bár bőven nem éltem még akkor, csak szeretem azt a korszakot) a 60-as évek végén sokkal feszültebb volt a légkör mind nemzetközileg, mind az egyes országokban, ráadásul az akkori fiatalok nem voltak még ilyen elmosott-agymosott szerencsétlenek, mint ma. Volt bennük kellő elszántság ahhoz, hogy felismerjék a gondokat és tűzön-vizen keresztül is kiálljanak az érdekeikért. Arról nem is beszélve, hogy talán sokkal jobban érzékelték és értékelték a társadalom összetartó erejét, és a felelősségérzetük is nagyobb volt iránta.

Baze 2010.01.14. 17:06:02

@Benke Hunor: Ulrikétől válasz:
Valóban merész vállalkozás, de nem is az egyértelmű hasonlóságokra akartam felhívni a figyelmet. Arra akartam célozni: nehéz megállapítani, hogy az ilyen alulról jövő kezdeményezések közül melyik lesz az, amelyik tényleges változásokat ér el. A felsőoktatásban az eltömegesedés lehet az oka annak, hogy ez nem következik be. Amíg csak egy szűk réteg járt egyetemre, addig könnyebb volt összetartani a hallgatókat és közös érdekeket megfogalmazni, és nem úgy feltüntetni a célokat, mint egy maroknyi csapat szándékait.