A bolognai rendszer bevezetésével párhuzamosan a magyar felsőoktatás intézményi struktúrája is átalakult. A régi, gyakran több száz éves múltra visszatekintő egyetemek mellett több új felsőoktatási intézmény jelent meg, és több új alapszakot is akkreditáltattak.

„A bolognai rendszerrel átalakult a képzéskínálat. A Műegyetemen, akárcsak a többi felsőoktatási intézményben, nőtt a szakok száma. És persze a kínálat olyan értelemben is bővült, hogy elvált egymástól az alap- és a mesterszak. Márpedig ahol a hallgatók a korábbi ötéves egy diploma helyett két – egy három-négy és egy másfél-két éves – oklevélért tanulnak, ott sokkal nagyobb a kombinációs lehetőség” – összegzi az elmúlt évek tapasztalatait Andor György, a BME általános rektorhelyettese és a Pénzügyek Tanszék vezetője, hozzátéve, hogy olyan diákok is vannak, akik két alap- és egy mesterszakot végeznek el, vagy fordítva, és valamelyiket párhuzamosan az öt-hat év során. Sokkal több is a párhuzamos képzős hallgató, mint korábban.

A kérdésre, hogy vajon lesz-e elég hely a mesterszakokon, a rektorhelyettes egyelőre megnyugtató válasszal szolgál, bár azt is előre vetíti, hogy a mesterképzésre pályázók száma bizonyára nőni fog. Két éve végeztek ugyanis az első „alaposok”, és ha a nyugat-európai szokásokat Magyarországon is átveszik, nagyon sokan a bachelor fokozat után előbb kicsit kirándulnak a munkaerőpiacra, és csak pár év múltán térnek majd vissza mesterképzésre.

Egy és osztatlan: változhatnak a szakok?

Vannak persze szakok, ahol továbbra is szükséges az egységes, osztatlan képzés. Ilyen például az építész szak, amelynél az osztatlanságot – állítja Andor György – az európai tradíciók, illetve az építész szakmához tartozó tervezői jogosultságok is indokolják. Ez feltehetőleg nem is fog változni, elvégre beváltnak számít. Egyébként is, egy ilyen horderejű újabb felsőoktatási reform nagymértékben felforgatná nem pusztán egy-egy intézmény életét, de az egész oktatást, úgyhogy ma a felsőoktatás elsöprő többségben azon az állásponton van, hogy jelentős szerkezeti átalakítást – vagy egyáltalán szerkezeti változtatást – már nem kell végrehajtani. Inkább finomítani kell, és csak kisebb dolgokat változtatni egy-egy szak esetében.

Mindenki próbál tehát távol tartani egy olyan mértékű változást, amikor egy osztatlan képzés szétválik osztottra, vagy amikor a kétciklusúból újra osztatlan lesz. Ilyenkor ugyanis mind a tanulmányaikat a korábbi struktúra szerint megkezdett diákokra, mind az új szisztémában elkezdőkre figyelemmel kell lenni, márpedig ha egy évfolyam más logika szerint kezdi a tanulmányait, akkor hosszú ideig, akár nyolc évig is, kétfajta változatot kellene párhuzamosan működtetni, más tárgyakkal, más követelményekkel, más rendszerben. Ez az, amit az intézmények nagyon nem szeretnének. A felsőoktatásban sem ajánlatos ugyanis túl gyakran – még csak évtizedenként sem – jelentős tantervreformokat keresztülvinni, hiszen árt a stabilitásnak – véli a rektorhelyettes.

Követelményrendszer: nem szigorodott, de így sem könnyű diplomát szerezni

Sokan felvetik, hogy például a BME esetében nem sűrítettek-e be túl sokat az ötéves tananyagból az alapszakra. Andor György ehelyett  inkább azt hangsúlyozza, hogy a képzésben való bennmaradás követelményrendszere nem szigorodott. Például mérnökszakon a matematika-, fizikaelvárások egyáltalán nem erősödtek. A kibukáshoz kapcsolódó léc sem került magasabbra, de az kétségtelen, hogy sok anyag lett besűrítve az első három évbe. Az ezzel kapcsolatos korrekciók mindenesetre napirenden vannak, bizonyos tananyagok átkerülnek a mesterképzésbe. Külön vizsgálják a felvételi pontok és a tanulmányi eredmények, valamint a bennmaradási arányok kapcsolatát, hiszen nincs már felvételi, a hallgatók a középiskolai pontjaikkal jutnak be az egyetemre.

A www.eduline.hu cikke
2011. március 12.